A Témák Szerinti Gyűjtemény

Pheṇa-piṇḍūpama Sutta

22.95. Habcsomó

Egy alkalommal a Magasztos a joddzsha nép tagjai közt időzött, a Gangesz folyó partján. Így szólította meg ott a Magasztos a szerzeteseket:

—Szerzetesek képzeljétek el, hogy ezen a Gangesz folyón egy nagy habcsomó úszik. Egy éles látású ember megszemlélné, mérlegelné, és gondosan tanulmányozná azt, és úgy mutatkozna számára, hogy üres—lényeg, szubsztancia nélküli. Mivel milyen szubsztancia is lehetne egy habcsomóban?

Így szintén, szerzetesek, akármilyen rúpa legyen is, múltbeli, jövőbeli, vagy jelen, belső vagy külső, durva vagy finom, alsóbb- vagy felsőbbrendű, távoli vagy közeli: egy szerzetes megszemléli, mérlegeli, és gondosan tanulmányozza, és úgy mutatkozna számára, hogy üres—lényeg, szubsztancia nélküli. Hiszen milyen szubsztancia is lehetne a rúpában?

Képzeljétek el, szerzetesek, hogy ősszel amikor esik az eső, és nagy esőcseppek hullnak, vízbuborék keletkezik és pukkan el a víz felszínén. Egy éles látású ember megszemlélné, mérlegelné, és gondosan tanulmányozná, és úgy mutatkozna számára, hogy üres—lényeg, szubsztancia nélküli. Mivel milyen szubsztancia is lehetne egy vízbuborékban?

Így szintén, szerzetesek, akármilyen védaná legyen is, múltbeli, jövőbeli, vagy jelen, belső vagy külső, durva vagy finom, alsóbb- vagy felsőbbrendű, távoli vagy közeli: egy szerzetes megszemléli, mérlegeli, és gondosan tanulmányozza, és úgy mutatkozna számára, hogy üres—lényeg, szubsztancia nélküli.. Hiszen milyen szubsztancia is lehetne a védanában?

Képzeljétek el , szerzetesek, hogy a forró évszak utolsó hónapjában, a verőfényben imbolygó délibáb tűnik elő. Egy éles látású ember megszemlélné, mérlegelné, és gondosan tanulmányozná, és úgy mutatkozna számára, hogy üres—lényeg, szubsztancia nélküli. Mivel milyen szubsztancia is lehetne egy délibábban?

Így szintén, szerzetesek, akármilyen szannyá legyen is, múltbeli, jövőbeli, vagy jelen, belső vagy külső, durva vagy finom, alsóbb- vagy felsőbbrendű, távoli vagy közeli: egy szerzetes megszemléli, mérlegeli, és gondosan tanulmányozza, és úgy mutatkozna számára, hogy üres—lényeg, szubsztancia nélküli. Hiszen milyen szubsztancia is lehetne a szannyában?

Képzeljétek el, szerzetesek, hogy egy ember, akinek keményfára van szüksége, keményfát keresve, keményfát kutatva vándorol, éles fejszét fogna és az erdőbe menne. Ott látná egy nagy banánfa egyenes, friss, elágazás nélküli törzsét. Gyökerénél kivágná, levágná a koronát, és bontaná ki a háncsot. Amint bontja ki, még csak puhafát sem talál, nem szólva a keményfáról. Egy éles látású ember megszemlélné, mérlegelné, és gondosan tanulmányozná, és úgy mutatkozna számára, hogy üres—lényeg, szubsztancia nélküli. Mivel milyen szubsztancia is lehetne egy banánfa törzsében?

Így szintén, szerzetesek, akármilyen szankhárák legyenek is, múltbeliek, jövőbeliek, vagy jelenbeliek, belsők vagy külsők, durvák vagy finomak, alsóbb- vagy felsőbbrendűek, távoliak vagy közeliek: egy szerzetes megszemléli, mérlegeli, és gondosan tanulmányozza azokat, és úgy mutatkoznának számára, hogy üresek—lényeg, szubsztancia nélküliek. Hiszen milyen szubsztancia is lehetne a szankhárákban?

Képzeljétek el, szerzetesek, hogy egy varázsló vagy varázslóinas egy bűvös szemfényvesztést mutatna be egy útkereszteződésnél. Egy éles látású ember megszemlélné, mérlegelné, és gondosan tanulmányozná, és úgy mutatkozna számára, hogy üres—lényeg, szubsztancia nélküli. Mivel milyen szubsztancia is lehetne egy bűvös szemfényvesztésben?

Így szintén, szerzetesek, akármilyen vinnyána legyen is, múltbeli, jövőbeli, vagy jelen, belső vagy külső, durva vagy finom, alsóbb- vagy felsőbbrendű, távoli vagy közeli: egy szerzetes megszemléli, mérlegeli, és gondosan tanulmányozza, és úgy mutatkozna számára, hogy üres—lényeg, szubsztancia nélküli. Hiszen milyen szubsztancia is lehetne a vinnyánában?

Így látva, szerzetesek, a tanításban részesült törekvő átéli az lemondást a rúpáról, az lemondást a védanáról, a lemondást a szannyáról, a lemondást a szankhárákról, a lemondást a vinnyánáról. Átélve a lemondást, szenvedélytől mentessé válik. A szenvedélytől mentesség [elméjét] megszabadítja. Amikor az megszabadult, elérkezik a tudás: ‘Megszabadult.’. Megérti: ’A születés megsemmisült, a szent élet megvalósult, amit meg kellet tenni, meg lett téve, nincs más hátra e létállapot számára.

Ez az, amit a Magasztos mondott. Így szólván a Szerencsés, a Tanító tovább ezt mondta:

A rúpa olyan mint egy habcsomó,
A védaná mint a vízbuborék,
A szannyá mint a délibáb,
A szankhárák mint a banánfa törzse,

És a vinnyána mint az illúzió,
Így magyarázta el a Nap rokona.

Akárhogyan is mérlegeljük
És gondosan tanulmányozzuk
Mégiscsak üresnek találjuk
Ha gondosan megszemléljük.

Erre a testre utalva
Tanította a Kiterjedt Bölcsességű
Hogy elhagyva a három dolgot
Erre a rúpára elvetéssel tekintünk.

Amikor az életerő, a hő, és a tudatosság
Eltávozik ebből a fizikai testből,
Kivetve fekszik az ott:
Mások táplálékaként, akarat nélkül.

Ilyen ez a folytonosság,
Ez az illúzió, bolondok rászedője.
Azt tanítják róla, gyilkos;
Nem találni itt szubsztanciát.

A szerzetes, aki eréllyel emelkedett ki,
A khandhákra így kell, hogy nézzen,
Akár nappal, akár éjjel,

Megértve, örökké éberen.

Minden béklyót le kell vetnie
És menedéket vennie magának;
Így haladjon, lángban álló fővel,
A nem mulandó állapotot áhítva.